Csendes Percek, 1973 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1973-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Kolossá 3:12-17

„És bármit szóitok vagy tesztek, mindent az Űr Jézus nevében cselekedjetek, és adjatok hálát az Istennek, az Atyának Ö általa.” (Kok 3:17)

Gyülekezetünkben nemrégen kétnapos konferencia volt, ami nagy hatást gyakorolt mindnyájunkra. Új lendülettel, több felelősségérzettel s nagyobb szeretettel teltünk meg.

A konferencia egyik előadásának ez volt a témája: „Szeretni annyi, mint törődni egymással”. Utána azt mondtam az előadónak: „De hiszen ez olyan könnyű”. — „Ne higyje, — mondta ő — nagyon nehéz igazán törődni valakivel. Törődni annyi, mint törni magamat, hogy valakin segíteni tudjak. Ez sohasem könnyű. Sőt, igen nehéz”.

Szavai mélyen érintettek s mikor barátaimmal együtt megbeszéltük a kérdést, rájöttünk, hogy neki volt igaza. Milyen keveset is törődünk igazán akárcsak a szüléinkkel, vagy gyermekeinkkel. Alig törődünk valamit a gyászolókkal, az árvákkal, a magukra maradiakkal, az öreg otthonok szomorú lakóival, vagy a börtönben sínylődőkkel.

Ez a konferencia megnyitotta szemeinket. Bárcsak a tied is megnyílna, aki e sorokat most olvasod s felismernéd, hogy kivel vagy kikkel is kell törődnöd igazán.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, Istenünk,, nyisd meg szemeinket, hogy tisztán lássunk. Lássuk meg azokat, akiket ránk bíztál s akik felé a mi apró szolgálataink közvetíthetik a Te nagy szeretetedét, miközben mi is növekedhetünk a hitben. Ámen.

— Vajon törődök-e igazán másokkal, vagy mindig csak magammal? —

White Betty, Nyugat Virginia 59

HÉTFŐ, FEBRUÁR 26