Csendes Percek, 1973 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1973-01-01 / 1. szám

KEDD, FEBRUáR 27

Olvassuk: Lukács 17:11-19

„Ekkor jézus ezt montda: Nem tisztult-e meg mind a tíz? Hol van a többi kilenc? ... Kelj fel, menj el, a te hited megtartott téged”. (Luk. 17-17, 19}

Jézus meggyógyított tíz leprást. Mind boldogan rohantak el, hogy a megfelelő templomi hatóságtól egészségügyi bizonyítványt szerezzenek be gyógyulásukról. Onnan pedig nyilván siettek haza régnemlátott otthonaikba. Egy azonban azonnal visszafordult, látva, hogy sebei eltűntek, és leborult Jézus előtt, megköszönve gyógyulását és magasztalva Istent. Jézus ezt a különös dolgot mondja neki: „A te hited megtartott téged”. Másszóval: meggyógyított téged. De hiszen valamennyien, a többi kilenc is, megygyógyultak. Igen, de azok éppen olyan énközpontú emberek maradtak, mint voltak. Ez az egy a bűneiből is kigyógyult, amelyek között talán az önimádat, öncsodálat volt a legnagyobb. Leborult Jézus előtt, Urának ismerve el őt. Az Én bálványa összeomlott benne. Új ember került ki a bajból. Jézus embere.

Nekünk valamennyiünknek ki kell gyógyulnunk abból az öncsodálatból, hogy alapjában véve jók vagyunk. Ez a bálvány törik össze bennünk, amikor felismerjük Jézus Krisztusban gyógyítónkat, Megváltónkat.

IMÁDKOZZUNK: Uram, Jézus, törd bennem össze azt a hamis képet, amit önmagámról alkottam. Foglald el helyedet szívemben, hogy mindig lássalak. Gyógyíts ki engem önmagámból. Ámen.

— Ki van a szívem trónján: Jézus, vagy az Én-em? —

Savacool M. Harry, New York

60