Csendes Percek, 1973 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1973-05-01 / 3. szám

Olvassuk: Zsoltár 51:10-17, János 10:7-11.

......a töredelmes és bűnbánó szívet óh Isten, nem veted te

meg." (Zsoltár. 51:19)

Édesapám egyszer faragott egy kézfej nagyságú keresztet nefritkőből. Nagy gonddal vágta ki a körfűrésszel, aztán csiszolni kezdte, hogy kihozza azt a csodálatosan szép zöld színt, amit a kő magában rejtett. Hirtelen letörött a kereszt egyik karja és a műhely valamelyik zugába pattant. Eltörött a kereszt, a szeretet által sugalt munka kárbaveszett.

Megmutatta nekem is a csonka keresztet és mindketten nagy csalódással nézegettük. Egyik barátunk azonban aki a műhelyben volt, felkutatta az elpattant darabot. Amikor megtalálta, hazavitte. Nemsokára egy dobozt hozott nekem, ami szépen be volt csomagolva. Amikor kinyitottam, a nefritkő kereszt ragyogott benne teljes épségben. Nagy gonddal összeragasztotta a törött felületet.

Ez a megjavított kereszt a Megváltó testére emlékeztet engem, amely a mi megváltásunkért töretett meg. Azt mondja nekünk: „Az én testem miattad töretett meg; és ha a te lelked össze van törve, megépülhet az is, mert Én meghaltam éretted”.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, áldd meg gyógyító hatalmaddal a mi megtört lelkünket. Adj nekünk új erőt, hogy életünk mindig jobban hasonlítson a Krisztus Jézushoz. Az O nevében imádkozunk. Ámen.

— Isten hatalmas arra, hogy megjavítsa a megtört szívet és megújítsa reménységünket. —

Detzer E. Jordan, Dél-Dakota

VASÁRNAP, JÚNIUS 17

— 50 —