Csendes Percek, 1973 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1973-05-01 / 3. szám

Olvassuk: Máté 25:31—40

„Börtönben voltam ... és meglátogattatok.” (Máté 25:36)

Az embenek nem feltétlen kell rács mögött lennie, hogy börtönben érezze magát. Sokan a félelem, az emberi előítéletek, a tudatlanság börtönében vannak. Krisztus azért jött, hogy az e-fajta fogságból is megszabadítsa az embert.

Az első keresztyének idejében nem volt szokatlan az sem, hogy egy-egy krisztus-követő börtönben találta magát. De ami akkor igen szokatlan volt, az az állandó ragaszkodó szeretet, amellyel a Krisztusban testvérek körülvették egymást. Ezek a testvérek nem szégyelték magukat azonosítani a börtönben levőkkel.

Mikor Pál börtönben volt, levelet írt a Kolossébeli gyülekezethez. Ebben a levélben hálásan emlékszik meg azokról a hűséges munkatársakról, akik nem szégyeltek vele lenni és hűségesek maradtak az Úrért való munkában. Pál különös hangsúllyal emlékezik meg Epaphrásról elmondván, milyen álhatatosan imádkozott és milyen keményen dolgozott érettük, a Kolossébeli gyülekezetért.

Egyszerű kedvesség, egy kicsit tovább menni a muszájnál, mindig őszintén hordozni a másik sorsát: ezek azok a jellemvonások, amelyek a keresztyén embert mindig jellemzik.

IMÁDKOZZUNK: Édes Atyám, kérlek nyisd meg szemeimet és segítsd egész valómat, hogy mindig segítségére legyek mindenkinek, még a legalkalmatlanabb időben is. Ámen.

— Akit mindenki elfelejtett, számíthat-é reám, mint keresztyén barátra? —

Temple M. Claude, Illinois

SZOMBAT, JÚNIUS 2.

— 35 —