Csendes Percek, 1973 (21. évfolyam, 1-6. szám)
1973-05-01 / 3. szám
Olvassuk: Zsidókhoz 12:1—3 „Azért nem csüggedünk... mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem, a láthatatlanokra.” (II. Kor. 4:16, 18) A Krisztus születése utáni 248-ik évben Cipriánus, később Karthágó püspöke, ezeket a sorokat írta barátjának, Donátusnak: „Donátusom, gyönyörű ez a világ, ha az én szép szőllőskertemből nézem, és nagyon boldognak látszik. De, ha felkapaszkodók amoda, arra a nagy hegyre és végignézek a belátható földeken, nagyon jól tudod te is, hogy mit látok: rablókat az utakon, kalózokat a tengeren; a cirkuszokban emberek egymást gyilkolják a tömeg viharos tapsai között; mindenfelé nyomorúság, önzés. Valóban rossz ez a világ, Donátusom, kiábrándítóan rossz. De ezek között az emberek között mégis találtam kiegyensúlyozott, szent embereket. Ezek felfedezték azt az örömet, amely ezerszer többet ér, mint a bűnös világ bármely öröme. Megvetik és üldözik őket. De ők azzal nem törődnek. Ezek az emberek keresztyének, Domátusom, én is ezek közé tartozom.” Mikor az életet sötét felhők borítják el, a keresztyének fénye egyre jobban világít. Örülni tudnak Krisztusnak és belső békességük van, bár megvetettek és üldözöttek, vagy egyenesen kiközösítettek az emberek közül. IMÁDKOZZUNK: Istenem add, hogy mindig és mindenhol csak Benned találjuk minden örömünket és erősségünket. Amen. — Az örömnek az alapja az Istennel és másokkal való helyes viszony. — Drescher M. John, Pennsylvania VASÁRNAP, JÚNIUS 3. — 36 —