Csendes Percek, 1973 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1973-05-01 / 3. szám

Olvassuk: Zsolt. 23; Róma 15:1-6

„Az Ür az én pásztorom; nem szűkölködöm.” (Zsolt. 23:1)

Danny Kaye, a híres film-komikus meséli, hogy egyszer egy kórházban volt éppen Indiában, amikor behoztak oda egy ötéves kisfiút, Kirim-et, operációra. Szülei ott álltak mellette az egész műtét alatt.

Danny még ott volt, amikor Kirim először nyitotta ki szemét. Azt mondja, hogy ha ő lett volna az édesapa, talán mókázott és nevetett volna, hogy a kisfiút megmosolyogtassa. De amikor látta, hogy a kisfiú hogy nézett fel szeretett anyja és apja arcára, Danny rájött, hogy azok mennyivel bölcsebbek voltak.

Ők csak halkan nevén szólították a kisfiút s finoman megérintették a kezét. A következő órák alatt, ha Kirim beszélni kívánt, akkor beszéltek; s ha csendben volt, ők is csendben voltak. Hagyták, hogy ő döntse el, hogyan viselkedjenek, mennyi szeretetet mutassanak s mikor. Szeretetük árja csendesen körülvette a fiúcskát s hagyták, hogy tetszése szerint vegye azt igénybe.

Nem ugyanazt mondja-e a zsoltár is? Amire csak szükségünk van, Isten betölti azt. Csak azt várja, hogy Őfelé forduljon figyelmünk s jelezzük szükségleteinket.

IMÁDKOZZUNK: Köszönjük Neked Mennyei Édesatyánk azt a bizonyosságot, hogy Te mindig velünk vagy erősítésünkre s ajtód mindig nyitva áll a zörgető előtt. Amen.

— Ez az örömüzenet lényege: Isten itt van, —és szeret ! —

Turner W. James, Virginia

PÉNTEK, MÁJUS 11

— 13 —