Csendes Percek, 1973 (21. évfolyam, 1-6. szám)
1973-05-01 / 3. szám
Olvassuk: Zsolt. 5 „Akkor kezdték segítségül hívni az Ür nevét..(I. Méz. 4:26) Amikor ezt a bibliai igét elolvasom, az a különös kérdés merül fel bennem: Hát csak akkor?... Az előző fejezetekben beláthatatlan idő és rengeteg esemény ment végbe: a világ teremtése, az első emberpár, a bűnbeesés, Kain és Ábel története. Nem lett volna jobb ezt előbb tenni? Segítségül hívni az Istent, amikor a Sátán környékezni és csábítani kezdte Évát, majd Ádámot... amikor Kain haragra gerjedt testvére iránt... amikor megfogant szívében a gyilkos gondolat.. ? Akkor hívták segítségül az Urat, amikor az engedetlenség révén már a Sátán aratta a vetést. Nem lehetett volna előbb? Nézz most magadba s kérdezd meg: Nem lehetett volna, nem lehetne hamarabb segítségül hívni az Urat? Nem történt volna sokminden másként, és nem történne sok minden másként, ha időben hívnád Öt segítségül? Miért támaszkodsz még mindig a magad erejére, gazdagságára, ügyességére? Hát nem tudod, hogy „az Ördög mint ordító oroszlán szerte jár, keresve, akit elnyeljen?” — Ne késs! Ne halogasd Öt segítségül hívni! Csak te vallód kárát... olyan kárát, hogy rámegy az üdvösséged. IMÁDKOZZUNK'. Arra taníts Uram, amit a magam értelmével oly nehezen értek meg s amiben oly nehezen tudok engedelmeskedni. Légy segítségemre Uram, amíg nem késő. Ámen — Mi az az életben, amihez még nem lenne késő segítségül hívni az Urat? — dr. Ecsedy Aladár, Magyarország — 14 — SZOMBAT, MÁJUS 12