Csendes Percek, 1973 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1973-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Lukács 4:14-21 „Mózes, az én szolgám meghalt, most azért kelj fel, menj át ezen a Jordánon, te és mind ez a nép ..(Józsué 1:2). Nagy felindultságot kelthetett ez a hír az izra­eliták táborában, amikor azt Józsué tudomásukra hozta. Bizonyára már elegük volt a vándoréletből, amit a pusztában töltöttek. Negyven évvel előbb Isten kijelentette, hogy az ígéret földjére csak azok mehetnek majd be, akik húsz éven aluliak. Csak a második generáció, — Józsué és Káleb kivételével, — volt abban a hely­zetben, hogy alkalmazkodni tudjon az új körülmé­nyekhez. A népnek túl sok megkötöttsége volt, mely a múlthoz kapcsolta őket. Nem tudták eléggé értékelni, amit Isten a jövőre ígért számukra. Mózes halála után Isten Józsuának adja a pa­rancsot, hogy vezesse be az Ő népét az ígéret föld­jére. Isten ígérete a Jézus Krisztusban nincs korhatár­hoz kötve. Isten országa nyitva van minden ember számára, aki azt hittel fogadja. IMÁDKOZZUNK: Uram légy segítségemre, hogy meg­szabaduljak az e-világhoz való megkötöttségeimtől és ma­gamat egészen a Te országodnak szenteljem. Jézusért, Ámen. — Az az indulat bennünk, amely volt a Jézus Krisztusban segít minket arra, hogy új életet kezd­jünk. — Jones Rufus, Illinois KEDD, JANUÁR 9 11

Next

/
Thumbnails
Contents