Csendes Percek, 1973 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1973-03-01 / 2. szám

KEDD, ÁPRILIS 17

Olvassuk: Márk 14:3-9

„Jó dolgot cselekedett én velem ... Előre megkente az én testemet a temetésre.” (Márk 14:6, 8)

Jézus fejének megkenése olajjal a szeretetnek olyan sajátos kifejezése volt, hogy mikor a tanítványok tiltakoztak ellene, Jézus maga is tudomásukra hozta, hogy nincs igazuk, mert az asszony igen szép és jó dolgot cselekedett. A tanítványok a mindennapi élet dolgaitól elvakulva nem ismerték fel,hogy Jézus közelgő halálára gondol. Jézus fel volt készülve a halálra, mint Isten akaratának betöltésére, mert az ő szemei szüntelen az Atyán függtek.

Minden árnyékhoz tartozik egy fényforrás és egy tárgy, ami az árnvékot veti. Mi gyakran elfelejtjük, hogy a tárgv elfedheti a fényt. De Jézus nem engedte, hogy bármi is közé és az Atya közé kerüljön, szemei mindig Istenen voltak. Még a látszólagos legvőzettetésben is az Atvára támaszkodott. így a halál árnyéka nem ingathatta meg.

Mi sokszor úgv érezzük, hogv a halál lerombol ia az élet értelmét. De ha Jézus halálét, nézzük, megláthatjuk Isten szeretetét abban. A Húsvét túlmutat a, kereszten. Rámutat arra a gazdagabb, mélvebb évtelemre, amit életünk énnen a Kálvárián nyert. A kereszt nem a halál, hanem az élet ielkéne.

IMÁDKOZZUNK: Ó Urunk, add értenünk, hogv életünk énven a nehézséaek között csiszolódik és nyer gazdag értelmet. Szeretnénk túllátni a,z ideig-óráig tartó bajokon és megtelni a Te erőddel. Ámen.

— Akik a halál árnyékában ülnek, fényesség ragyog fel nékik. —

Emler G. Donald, Indiana

— 50 —