Csendes Percek, 1973 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1973-03-01 / 2. szám

Olvassuk: János 12:20-26.

„Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.” [János 12:24)

Mikor azt látjuk, hogy a virágok erőteljesen bújnak elő a földből, tudjuk, hogy közeledik a tavasz. Egyik virág már büszkén emelkedik ki ragyogó zöld levelével a fagymarta barna téli fűből. Ez a virág, a nárcisz, bátran viselte el a téli hideget, hogy bizonyítsa a tavasz jöttét. Aranysárga virágával a nárcisz a tavasz enyhe melegére emlékeztet.

Csendesen mered az égre a kis virág, mégis Isten csodás teremtő erejéről énekel. Szabályos tökéletességében nekem a Teremtőnek teremtményeivel törődő szeretetéről beszél. Minden, ami ilyen szép, mint ez a virág, csakis Isten teremtő szeretetének műve lehet. Számmora ezen túl a nárcisz az ember újjászületésének is jelképes kifejezése, és az élet örömének és Isten szeretetének hirdetése.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, segíts, hoay ne veszítsük el szemünk elöl azt, ami szén, jó és igaz, — annak ellenére, hoay oly sok rút, gonosz és csalárd dolog van e világon, ami körülvesz minket. Ámen.

— Isten sokféle módon beszél hozzánk — szívünkhöz, lelkűnkhöz, elménkhez. —

Clodfelter D. William, Észak Karolina

SZOMBAT, MÁRCIUS 31.

33 —