Csendes Percek, 1972 (20. évfolyam, 1-6. szám)

1972-05-01 / 3. szám

Olvassuk: II. Korinthus 11:24—31.

»Hála pedig az Istennek, aki mindenkor diadalra vezet minket a Krisztusban.« (II. Korinthus 2:14.)

A Rocky Mountain Nemzeti Park-ban, magasan a meredek hegyoldalban, láttunk egy magányos fenyőt. Viharvert, formátlan fa volt, de még az a csoda, hogy olyan mostoha körülmények között egyáltalán életben tudott maradni. Úgy állt ott, mint egy őrségen lévő katona.

Ez a fa Pál apostolra emlékeztetett, aki nagy kitartással nézett szembe igen sok nehézséggel és nem volt hajlandó feladni a harcot, hogy célját elérje.

Mások is eszembe jutottak, akiket úgy ismertem meg, mint erőslelkű, bátor emberéket. Semmi nehézség, csalódás, vereség vagy próbatétel nem tudta hitüket és reményüket 'kioltani. Eszembe jutott Édesanyám, aki harminchat éves korában özvegyen maradt és egyedül nevelte fel gyermekeit.

A jövő reménysége az, hogy legyenek nagy számban olyan keresztyének, akik diadalmasan tudnak szembenézni a megpróbáltatásokkal. Ezek mindig bizonyságot fognák tenni arról, hogy Krisztuson keresztül lehetséges a gy őzelem.

Imádkozzunk: Atyánk, adj erőt, hogy le tudjuk küzdeni azokat a nehézségeket, melyek előttünk tornyosulnak. Mikor a megpróbáltatások ideje jön, segíts, hogy bennünk akkor is öröm ragyogjon és visszatükrözzük Krisztust, aki erőt ad a győzelemre. Ámen.

— Ha a kikötőbe el akarunk érni, vitorláznunk kell — sokszor a széllel, sokszor ellene. —

Glessner Chloe Holt, Okluhoraa

Szombat, május 20.

22