Csendes Percek, 1972 (20. évfolyam, 1-6. szám)

1972-01-01 / 1. szám

CSÜTÖRTÖK, JANUÁR 6.

Olvassuk: Ézsaiás 55:6—13; II. Kor. 4:1—6.

»Mert amint magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én utaim utaitoknál és gondolataim gondolataitoknál.« (Ézsaiás 55:9.)

Visszatérve tengerentúli küldetésről, magunkkal hoztuk, az egyik inka isten két láb magas faszobrát. Az volt a szándékunk vele, hogy majd beszélgetési téma lesz a társalgóban. Azonban, fiatalabb gyerekeink besorolták játékaik közé. Egy este beszélgetéseinket hirtelen megszakítottuk, amikor hallottuk, hogy gyermekeink játék közben hangosan felkiáltanak: »de isten nem fér bele a dobozba!« Milyen sokszor valami ehhez hasonló történik lelki tapasztalataink során. Zavarólag hat ránk, ha Isten nem illeszthető be tapasztalataink, kellemes gondolataink, kényelmes életünk, elkényeztetett szeszélyeskedésünk dobozába.

A mindenség Ura, aki a egyéni lélek Ura is, túl nagy ahhoz, hogy dobozba rejtsük. Ha megkíséreljük, hogy korlátozzuk, vagy elhatároljuk Őt, ki fog tömi másként, hogy lelke és akarata ismertté váljék.

IMÁDKOZZUNK: Isten, segíts megszabadulnunk attól a gondolattól, hogy saját választásunk valamilyen keretébe illesszünk be Téged. Irányíts bennünket, hogy teljességedben lássunk Téged és a Te általad kijelölt életformában legyünk használhatók. Krisztus által, aki lehetővé teszi ezt. Ámen.

— A mindenség Urát soha senki nem szoríthatja keretek közé. —

Dllley Russell, Dél-Dakota

8