Csendes Percek, 1972 (20. évfolyam, 1-6. szám)

1972-05-01 / 3. szám

Olvassuk: Kolossá 3:1—4.

»Menjünk át a túlsó partra...« (Márk 4:35.)

Jézusnak felhívása nagyon egyszerűnek és természetesnek látszik. Átevezni egyik partról a másakra. Ám mégis sokkal többről van itt szó. A végtelen tenger az élet tengere. Egyik partja a földi élet, a másik a mennyei, az örökélet. Jézus azt akarja, hogy menjünk át erről a partról a másik partra, a földi életből a boldog örökéletre, a földi világból a mennyei világba.

Ehhez is ugyanazok a dolgok szükségesek, mint amahhoz. El kell indulni. Egy irányba kell haladni. Egyenletesen és állandóan evezni kell. Le kell győzni a felmerülő akadályokat, hullámokat, viharokat, ködöt, sötétséget, az éjszaka rémeit.

Az elindulás az igazi és őszinte megtérés. A továbbjutás a szakadatlan megszentelődés, az engedelmes Jézus-követés. S nem szabad célt téveszteni. Ezért mondja Pál a Filippi levélben: »Célegyenest igyekszem a Jézus Krisztus elhívása jutalmára.«

Te csak megérkezni akarsz, de elindulni nem? Te csak sima, napsütötte tengeren vagy hajlandó evezni, szélben, viharban, hidegben nem? Ügy akarsz üdvösségre jutni, hogy mindig hátranézel? Evezel... de elfelejted a csónak kötelét eloldani, amely a világ partjaihoz kötött? így nehéz lesz célt érni.

Imádkozzunk: Uram, segíts elindulnom, tovább jutnom, kitartással eveznem, a célra figyelnem, hogy igazán átjussak a túlsó partra. Ámen.

— Önmaga körül forog-e életem, vagy célegyenest halad előre? —

Dr. Ecsedy Aladár, Magyarország

Kedd, május 16.

18