Csendes Percek, 1972 (20. évfolyam, 1-6. szám)

1972-05-01 / 3. szám

Hétfő, május 15.

Olvassuk: Zsolt. 51:1—12; II. Timótih. 1:1—7.

»Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól.« (Példabesz. 22:6.)

Megdöbbenve néztem egy nap fiaim szobáját. Mindenütt játékok és szerszámok hevertek a padlón. Pedig ismételten lelkűkre kötöttem, hogy nem tűrök rendetlenséget. Egy pillanatra elborított a harag,, de kisebbik fiam a következő pillanatban máris eloszlatta bennem. Könyörgő pillantást vetett rám s azt mod'ta: »Emlékszel Apu, az egyik családi áhítaton arról beszélgettünk, hogy uralkodnunk kell indulatainkon ?«

Hát persze, hogy emlékszem rá. De nem csak arra, amit azzal kapcsolatban beszélgettünk. Sok más dolog is eszembe jutott, amit közös áhítatainkon megbeszéltünk.

Sokszor eltűnődöm rajta, hogy vajon mi mindenre gondolnak majd gyermekeim, ha felnőnek s visszaemlékeznek gyermekkorukra. De tekintet nélkül arra, hogy mi mindent idéznek majd vissza, szeretném remélni, hogy az ő otthonukban is, amit majd létrehoznak, fontos szerepe lesz a családi áhítatoknak.

Imádkozzunk: Drága Urunk, segíts minket családi kötelezettségeink megvalósításában. Engedj úgy élnünk, hogy mind szülők, mind gyermekek Jézus hasonlatosságára formálódjunk. Ámen.

— Ha Krisztus otthon van családunkban, mi vagyunk a leggazdagabb emberek. —

Cook W. Charles, Indiana

17