Csendes Percek, 1972 (20. évfolyam, 1-6. szám)

1972-05-01 / 3. szám

»Adjanak hálát az Urnák az Ő kegyelméért és az emberek fiai iránt megtett csodadolgaiért.a (Zsoltár 107:8.)

Egyik utcasarkon nagy ákom-bákom betűkkel a következő hirdetés volt kiírva: »Kis kutya elveszett — nagyon szerettük — jutalom a megtalálónak.«

Szíven ütött az a pár szó. Eszembe jutott a megszámlálhatatlan sok családi otthon, ahol egy-egy családtag eltévelyedett a tiszta és keskeny útról... Vagy ahol testileg talán még együtt laknak, azonban szeretetekben és ragaszkodásukban mérföldnydre távolodtak egymástól. Mennyi rengeteg válóper! Mennyi elzüllött és eltévedt gyermek!

Tudod Te is, kedves Olvasó, hogy a jelenlegi »fejlett« társadalomban, a közlekedés, a munkaütem és sok más ok miatt a családi élet meghitt békessége és melegsége a legnagyobb veszélyben vannak? Ha így megy tovább, mi lesz a családok életével? Az otthonokkal? Csak vacsorázni és hálni mennek haza?

És ebbe az elszomorító helyzetbe a fentebbi hirdetés módosított szövege így jaj dúlhatna bele: »Elveszett valaki — pedig Isten mennyire szerette. — Ki lesz, aki visszahozza?« A hatalmas és áldott Ur pedig eme »hirdetéssel«hívagat ma is: »Jöjjetek énhozzám, mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek és én megnyugosztlak titeket.«

Imádkozzunk: Fáradtan, bűnbe veszve Uram jövök Hozzád. Fogadj be Jézusért. Amen.

— Házhoz pénzért juthatsz, otthonhoz csak Isten szere tétével.

Leimen Elenóra, Kalifornia

Hétfő, május 8.

10