Csendes Percek, 1972 (20. évfolyam, 1-6. szám)

1972-05-01 / 3. szám

Olvassuk: I. Korintbus 3:1—11.

»Mert Isten munkatársai vagyunk; Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.« (I. Korinthus 3:9.)

Franciaországiban van egy templom, amelyet 1516- ban építettek. Méghozzá teljes egészében olyan kövekből, amiket a lakosság hordott össze, fáradtságos fuvarral, kb. negyven kilométeres körzetből. A legérdekesebb az volt benne, hogy a köveket nem csak egyszerűen az út széléről szedték fel, hanem saját házaik falából vették ki. Minden család egy-egy követ.

Milyen tanítás van ebben! Két szempontból is. Az első, az egyházi munkában való részvétel kérdését illetően. Teljesen igaz ugyan, hogy a mi drága Urunk az, aki az ő egyházát építi, amikor egyik és másik ember szívét megvilágosítja. Azonban a szemmel látható egyházi munkát és tevékenységeket neked és nekem kell végeznünk, egyenként és mdndannyiunknak. Otthoni időnknek, erőnknek, tehetségünknek, szerető melegségünknek egy-egy kis darabját hordjuk össze és tesszük hozzá egyházi életünkhöz.

A másik tanítás pedig az odaadásra és az örömteli áldozatra vonatkozik. Mert ezek azok, amik a fentebbi becses gyümölcsökét meghozzák. Miért áldoznak az emberek olyan buzgón és örömmel egyházuk előrehaladására? Mert Isten szerétete töltetett ki szívükbe. Az a mennyei szeretet, amely Jézust a kereszthalálra késztette, kell, hogy minden kegyes munkánk rugója legyen.

Imádkozzunk: Urunk, köszönjük, hogy egyházunkban buzgón sáfárkodhatunk és munkálkodhatunk. Ámen.

Jesske E. Alberta

Vasárnap, május 7.

9