Csendes Percek, 1972 (20. évfolyam, 1-6. szám)

1972-05-01 / 3. szám

Szombat, május 6. _ Olvassuk: Jakab 1:16—25. »Az igének pedig cselekvői legyetek és ne csak hall­gatói, megcsalván magatokat.« (Jakab 1:22.) Unokáimnak olvastam kedvenc mesés könyvéből, amelyben a képek kivágott jelenetekké formálódtak, ahogy a lapokat forgattuk. Sőt, mindegyik lapon volt egy mozgatható fogantyú is, melynek ide-odahúzása »eletesse« tette a »hott« alakokat. Valahogyan az egyik lapon elfelejtettem mozgásba hozni az olvasott szöve­get, s a kis unokám, aki csak pár szót tudott még kiej­teni, türelmetlenül ragadta meg kezemet és sürgetett: »Csináld, csináld, csináld!...« Bizonyára így érez a mi Urunk is, amikor olvassuk az Ő könyvét, a Bibliát. Mozgásra, tettre, életes megje­lenítésre vár. Csináld! Cselekedő! Váltsd valóra! Hadd változtassa meg életedet! Az Ur Jézus maga mondotta', hogy aki hallja az Ő beszédeit, de nem cselekszi azokat, az hasonló a bolond emberhez, aki fövényre építette házát. Jakab apostol pedig ahhoz az emberhez hason­lítja az ilyet, aki tükörben megnézi ugyan testi ábrá­zoltját, de nyomban elfelejti, milyen volt. Boldog és bölcs az az ember, aki cselekvője is az Isten beszédének. Imádkozzunk: Mennyei Atyám, segíts szüntelen szívem vizsgálatára, hogy tetteim összhangban legye­nek a te Igéddel! Krisztus érdeméért kérlek. Ámen. — Hitünkről tetteink tesznek bizonyságot. McNiel Betty, Iowa 8

Next

/
Thumbnails
Contents