Csendes Percek, 1972 (20. évfolyam, 1-6. szám)

1972-05-01 / 3. szám

Szerda, május 3.

Olvassuk: Máté 7:1—5.

»Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek.« (Máté 7:1.)

1936-ban Stockholmban egy ítatai kulftúrtmémötköt orvosa tévedésiből megmérgezett. Meg is halt néhány napra rá. Az orvos kétségbe volt esve. Könynyekkel a szemében mondotta meg a fiatalembernek, hogy meg fog halni; életét nem lehet megmenteni.

A beteg azt mondta neki: »Ne essék kétségbe doktor úr. Ami megtörtént, azon nem lehet változtatni és bárki követte el ezt a tévedést, annak én már megbocsátottam.«

Ennek a haldokló keresztyén fiatalembernek a szavai az egész országban visszhangra találtak.

Van idő, amikor mindnyájunknak szüksége van bűnbocsánatra és hálásak vagyunk érette. Jézus azt mondotta: »Tanuljátok meg tőlem.« A Mester útja a szeretet és megbocsátás útja volt.

Nem könnyű megbocsátani. Sokszor teljesen lehetetlennek látszik. Ha azonban elnyertük Isten kiapadhatatlan kegyelmét és az üdvösséget, akkor imádkozni tudunk azért az indulatért, mely Krisztus Jézusban volt, a megbocsátás készségéért.

Imádkozunk: Uram, bocsáss meg nekem, ha nem tudok másoknak megbocsátani, ha tele van keserűséggel a lelkem. Add meg nekem,, hogy ma embertársaimra megértő és megbocsátó szeretettel tekinthessek. Ámen.

— Ha Krisztus Jézus lelke irányítja életünket, békességben élünk Istennel és emberekkel.

Reigstad lieif, Norvégia

5