Csendes Percek, 1972 (20. évfolyam, 1-6. szám)

1972-05-01 / 3. szám

Csütörtök, május 4.

Olvassuk: I. Thessalonika 5:15—28.

»Szüntelen imádkozzatok.« (I. Thess. 5:17.)

Egy fiatal édesanya halála mérhetetlen szomorúságba döntötte az árván maradt kiskorú gyermekeket. Azért, hogy vigasztaljam őket, hetenként látogattam a családot. Egy napon, amikor indulni készültem már, a legfiatalabb fiú azt mondta: »Tiszteletes Ur, ne feledkezzék meg az imádságról.«

Addig minden alkalommal imádkoztam a családdal Ez alkalommal azonban a kisfiú úgy érezte, hogy elmaradt az imádság.

Átérezzük-e az imádság fontosságát, imádkozunk-e naponként?

Az imádság:

— Istennel kapcsol össze minket,

— emberfeletti erőt és bölcsességet ad,

— megtisztítja a lelket,

— fokozza szellemi látásunkat,

— biztatja lelkiismeretünket,

— erősíti akaratunkat.

Sok esztendővel ezelőtt Pál azt írta a thessalonikabeli keresztyéneknek: »szüntelen imádkozzatok.« Ma, mi huszadik századbeli keresztyének sem tudunk jobbat tenni, mint »szüntelen imádkozni.«

Imádkozzunk: Kegyelmes mennyei Édesatyánk, hálásak vagyunk kegyelmedért. Köszönjük Neked naponta megújuló szeretetedet. Add, hogy állandó imádságunkkal még fokozottabban adhassuk át magunkat szolgálatodra. Jézus nevében. Ámen.

— Az imádkozás a lélek lélegzetvétele. —

Achterkirch B. Dávid, Minesota

6