Csendes Percek, 1972 (20. évfolyam, 1-6. szám)

1972-01-01 / 1. szám

HÉTFŐ, JANUÁR 3.

Olvassuk: Ézsaiás 40:28—31.

»Az Ur, aki teremté a föld határait, nem fárad és nem lankad el, végére mehetetlen bölcsessége.« (Ézsaiás 4:28/b.)

Nem régen kötekedtem egyik -barátommal. Egészen úgy hangzik szavad, mint egy baljóslatú próféta siránkozása.« »Mi is lesz ezzel a világgal.« Élesen válaszolt: »Neked nem ez a véleményed?« Ebben a pillanatban világossá lett előttem, hogy magam is így gondolkodom igen sokszor.

Hány alkalommal tűnődtem el azon: »Milyen szomorú, hogy annyian beszennyezik testüket tisztátalan életükkel, eltékozolják életüket, elprédálják idejüket olyanra, amin nincsen Isten áldása.« Hányszor kérdeztem magamtól: »Hogyan tudja az én lelkipásztorom hirdetni az igét olyan hűségesen hétről-hétre, amikor gyülekezetünk tagjainak élete, beszéde ellentétben áll Jézus tanításával és szellemével?« Ilyenkor hangzik fülembe Ézsaiás prófétának a szava és éled bennem újjá a remény: »Örökkévaló Isten az Ur... nem fárad és nem lankad el, végére mehetetlen bölcsessége.« Ézsaiás szava nekünk szól: »Akik az Urban bíznak, erejök megújul... »vagy ahogy az eredeti szöveg mondja: »erőt cserélnek...«

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, hálát adhatunk neked azért, hogy Ézsaiás próféta megértette akaratodat és utadat. Taníts meg bennünket is arra, hogy megismerhessük utaidat, Ámen.

— Akik naponként az Urra támaszkodnak, bátorságot és erőt merítenék újra meg újra. —

James Elenore Mary, California

5