Csendes Percek, 1972 (20. évfolyam, 1-6. szám)

1972-01-01 / 1. szám

KEDD, JANUÁR 4.

Olvassuk: Filippi 2:5—11.

»És az Ur akarta őt megrontani betegség által... és az Ur akarata az ő keze által jó szerencsés lesz.«

(Ézsaiás 53:10.)

A kakukkfű édes illata sokáig megmarad, de meg kell tömi, hogy az illat kiszabadulhasson. A levendula nagyon szép, mégis csak akkor cseppen ki belőle a drága és értékes olaj, ha összezúzzák. A rozmaringról anynyi édes-bús nótát énekel a magyar nép; ez a virág a megemlékezés virágja. De csak akkor árad szét édes illata, ha leszakítják az életadó ágról. Mindezeknek először keresztül kell menniük »a halál árnyékának a völgyén«, hogy belső értékük, életük édes lényege illattá váljék a szenvedés és megtöretés által. Milyen mélységes tanulságot hordoz magában ez a kép!

Krisztus, Isten Fia, megalázta és alávetette magát az Atya akaratának, egészen a kereszthalál kínos áldozatáig. Ő általa szabadulunk meg a bűn hatalmától és nyerjük meg az erőt arra, hogy teljes életet élhessünk. Áldozat nélkül nincsen lehetőség arra, hogy felülemelkedhessék bárki is az átlagos élet színvonalán. Nagypéntek nélkül nincsen feltámadás. Aki magasabb rendű életet akar élni, annak végig kell járnia a fegyelem és önmegtagadás útját.

IMÁDKOZZUNK: Istenünk, Édesatyánk, a mi Megváltónknak életét kellett adni azért, hogy megszabadulhassunk a bűn hatalmából és a szeretet birodalmának polgárai lehessünk. Adj erőt arra, hogy életünket maradéktalanul Néki szentelhessük, Ámen.

— Nem lehet életem jóillatú áldozattá, ha nem adtam át magamat teljesen Krisztusnak. —

Dangton M. Wendy, Dél-Ausztrália