Csendes Percek, 1972 (20. évfolyam, 1-6. szám)

1972-01-01 / 1. szám

CSÜTÖRTÖK, JANUÁR 27.

Olvassuk: Zakariás 1:1—6.

»Térjetek hozzám... és hozzátok térek, mond a Seregeknek ura.« (Zakariás 1:3.)

Szép piros-rózsás ruhámat kiterítettem száradni s egy kolibri madár azonnal reácsapott. Egyik rózsától repült a másikhoz. De nem talált bennük semmi mézet, s végül is egy igazi kardvirágon kötött ki. Ott végre megtalálta az életét fenntartó táplálékot.

Az a tény, hogy a ruhára festett rózsák megtévesztették a kolibrit, egy ótestamentumi igét juttatott az eszembe. A történet abból az időből való mikor a választott nép a szomszédos népektől átvett életmódot és pogány isteneket követte. Prófétáik hiába figyelmeztették őket tettük borzalmas következményeikre.

A mi generációnk azt mondja, hogy az igazságot keresi. Figyelmezünk-e mi a prófétákra? Rátérünk-e a helyes útra? Vagy mi is kapkodunk egyik hamis tudománytól a másikhoz?

Zakariás próféta szava ma is időszerű. Vissza kell térnünk Istenhez, aki mindenütt jelen van, és mindenkinek rendelkezésére áll, aki keresi Őt. Életet csak az Ő útján találhatunk. Jézus tanítása Istenre mutat, az atyai hajlékhoz visszavezető útra egy útját vesztett világban.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, nyisd meg ,szíveinket hogy lássuk a világ szükségeit. Add, hogy a valóság és az igazság elvezessen minket az emberi békességhez és igazságossághoz. Ámen.

— Akár a magam békességét keresem, akár a világ békéjét, Istenhez vezet az út. —

Wood Auril, California

29