Csendes Percek, 1972 (20. évfolyam, 1-6. szám)
1972-01-01 / 1. szám
1 PÉNTEK, JANUÁR 28. Olvassuk: Mikeás 4:1—5. ».. .megtanítson minket az ő útaira, és járjunk az ő ösvényein...« (Mikeás 4:2.) A hároméves Kati a zongoraszék alá mászott. Felvett onnan egy játékot és odaadta a kétéves Anninak. Öröm és boldogság ragyogta be minkét gyermek arcát, amint a játékot átadták egymásnak. Elsősorban Kati az, aki most tanulja a kedveskedést. Mikeás szerint Isten arra kér bennünket, hogy mindig mutassunk kedvességet. Ebben a mai világban mindegyikünknek szüksége van szívélyességre, hogy olyan szépen és Istennék tetszőén éljük ezt az életet, ahogy azt az Ur eltervezte számunkra. De Isten azt is elvárja tőlünk, hogy igazságosak legyünk. Hol van a mi szeretetünk, ha nem érdekel minket az igazság, ami után a világ naponként sóvárog. Minden másokkal való kapcsolatunknak az igazság kell legyen az alapja. A szívélyesség és igazság cselekvése határozza meg az embereikhez való viszonyunkat. De Mikeás szerint ez a két tényező Istenhez való viszonyunkat is megszabja. Mivel Isten mindenható, nekünk az a kötelességünk, hogy alázzuk meg magunkat előtte és kérjük mindenben útmutatását, így ».. .0 tanít majd útaira, mi pedig követjük az Ő nyomdokait.« IMÁDKOZZUNK: Atyánk, segíts minket, hogy tudatosan kövessük útaidat, melyeket kijelöltél számunkra. Adj nekünk figyelő elmét és szerető szívet, hogy engedelmesen járjunk ösvényeiden. Krisztusért kérünk. Ámen. — Valóban elkövetünk-e mindent, hogy Krisztus vezetésével Isten útjain járjunk? — Tantri K. Rebeka, Sumatra, Indonézia 30
