Csendes Percek, 1972 (20. évfolyam, 1-6. szám)

1972-01-01 / 1. szám

HÉTFŐ, JANUÁR 17. Olvassuk: Jóéi 2:28—32. »De mind az, aki az Urnák nevét hívja segítségül, megmenekül...« (Jóéi 2:32.) A hegymászók különleges kötelet használnak a hegycsúcsok megmászására. Ha a külső fonalak lehor­­zsolódnak, egy vékony, de nagyon erős műanyag, amely a kötél belsejében van, képes fenntartani a legnehezebb embert is. Mi is szert tehetünk ilyen belső fonalra, amely képes megerősíteni hitünket, megtartani bennün­ket, bármi jöjjön is. Jóéi próféta mondja, hogy az Ur a menedéke az övéinek és ha az Urat hívjuk segítségül, — megtarta­tunk. Évszázadokkal később Pál apostol ugyanezeket a szavakat mondja: »Mert minden, áld segítségül hívja az Ur nevét, megtartátik.« De az ige új jelentőséget nyer, mivel a Megváltó közénk jött. Az élet állandó fölfelé való törekvés. De sokszor saját engedetlenségünk azt megnehezíti. Ahogy meg­bánjuk a múltat úgy nyerünk megbocsátást az Ő ke­gyelméből. A Szentírás üzenete világos. Isten kegyelme az Ő nagy ajándéka. Ezzel áll helyre rendes viszonyunk Teremtőnkkel és felebarátainkkal. Isten feloldozza a múlt kötelékeit és megvéd bennünket a kétségbeeséstől és csődtől. , IMÁDKOZZUNK: Mennyei édes Atyám, erősítsd bennem azt a tudatot, hogy Te vagy az én menedékem és erősségem. Állíts vissza és tégy engem szabaddá, hogy szereteted hirdetője lehessek ebben a világban min­denütt, ahol szükség és alkalom kínálkozik rá. Hallgass meg kegyelmesen. Ámen. — Csak egy névben van megtartatás! — Long L. Kermit, Kalifornia 19

Next

/
Thumbnails
Contents