Csendes Percek, 1971 (19. évfolyam, 2-6. szám)

1971-05-01 / 3. szám

VASÁRNAP, MÁJUS 23.

Olvassuk: Zsoltárok 103:1—8; I. Thessalonika 5:12.

»Áldjad én lelkem az Urat és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről.« (Zsoltárok 103:2.)

Az egyik gyülekezetben a tagok kis cédulákat tettek a pénzgyűjtő kosárba és a lelkész felolvasta feljegyzéseiket. Mindegyik papírra rá volt írva egy ajándék, amiért az illető hálás volt Istennek. A legtöbb hálaadás nyilvánvaló dolgokért történt: az otthonért, öltözetért, emberek szeretetéért, meghallgatott imádságért. Aztán a lelkész szünetet tartott. Elmosolyodott amint olvasta: »Én hálát adok a piszkos edényekért!«

A gyülekezet is mosolygott. Aztán belátták, hogy a névtelen mosogató fontos igazságot ismert fel. Olykor olyan hangosan morgolódunk a kellemetlen kötelességek miatt, hogy az áldást nem vesszük észre.

Hajnali két órakor a kis gyermek sírása elhomályosítja az Isten iránt való hálaadásunkat az élet ajándékáért. .. Reggel hatkor az ébresztő óra zaja elfelejtetheti azt, hogy a napi munka Isten áldása... És akkor még ott van a halom piszkos edény is!

Semmi kellemetlen kötelesség se akadályozzon meg annak a meglátásában, hogy Isten gondoskodik a mindennapi élet felől.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, hálát adunk az élet minden áldásáért. Bocsásd meg a kellemetlen kötelességeink miatt való panaszkodásunkat, miközben élvezzük az áldásokat. Jézus nevében kérünk. Ámen.

— Gondolkozz és úgy adj hálát! —

McCarthy David, New York

25