Csendes Percek, 1971 (19. évfolyam, 2-6. szám)

1971-05-01 / 3. szám

»Kérlek titeket... az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul.« (Róma 12:1.)

Róbert egyike volt azoknak a fiúknak, akik szívesen eljártak Brea nevezetű falú kis templomába, az angliai Camborne szomszédságában Egyik vasárnap Jézus Igéje megérintette a gyereket és a legényke, érezve, hogy Megváltóra van szüksége, átadta életét Krisztusnak. Ettőlfogva aztán növekedett nemcsak testi állapotában és bölcseségben, de Isten és emberek előtt való kedvességben is. A hívást úgy értette Róbert, hogy magát áldozza oda keresztyéni szolgálatra. S az Ur Amerikába vezette. Ma Róbert felszentelt lelkész.

Mennyire hasonlít ez a történet ama fiúiéhoz, aki odaadta Jézusnak kenyérkéit és halait! És mily csodálatosan áldott lett Róbert önátadása is sokak számára akárcsak ama fiú ajándékának a következménye!

Krisztus felhasznál mindent, amit felajánlunk Neki; de a legnagyobb ajándéknak tekinti, ha felajánljuk Neki magunkat. Akkor tud elvezetni bennünket a szolgálat útára, hogy áldására legyünk másoknak.

IMÁDKOZZUNK: Édes Istenünk, fogadd el, hogy felajánljuk magunkat Neked most országod munkájára. De nemcsak ezt kérjük, hanem azt is, hogy vedd birtokodba minden érzésünket, hogy felhasználhass bennünket segítségül: megnyerni másokat a Te Fiadnak, a mi megváltó Jézus Krisztusunknak. Ámen.

— Krisztus elfogad bennünket, ha felajánljuk magunkat Neki. —

Yates Ralph, Anglia

PÉNTEK, MÁJUS 14.

Olvassuk: Róma 12:1—8.

16