Csendes Percek, 1971 (19. évfolyam, 2-6. szám)
1971-03-01 / 2. szám
KEDD, MÁRCIUS 2. Olvassuk: Jelenések 3:19—22. »íme, az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok és ő énvelem.« (Jel. 3:20.) A most kezdődő elmélkedések összefogó gondolata ez: »Ünnepeljük a mát — Isten ajándéka az!« Valóban: milyen csodálatos ajándéka Istennek a MA. Látás, hallás, beszélő képesség, szaglás, érzés: valamennyi Isten ajándéka a számunkra! De minden új nap új fénnyel aranyozza be Istennek ezeket az adományait! Mikor kislányunk megszületett, első gondolatom Isten volt: Ő az élet ajándékozója. A bölcsőnél az igazi szülők mindig Istent magasztalják: jól tudják, kit illet a dicséret egy egészséges gyermekért! Kislányunk születése napján egy koporsónál is meg kellett állanom: olyan valakit temettünk, akinek keresztyén magatartása mély nyomokat hagyott az egész város életében. Síró özvegye a fájdalmak völgyében is ezt mondotta: »Legyen áldott Isten azokért az évekért, melyeket együtt tölthettünk. De legyen áldott azért a reménységért is, hogy együtt leszünk Ővele az örökkévalóságban is!« Micsoda ajándéka Istennek a halálon is diadalmaskodó, örök MA! Igen, Isten a mai napot is drága ajándékává teszi, ha van fülünk meghallani hangját, ha van engedelmes akaratunk megnyitni szívünk ajtaját, hogy Ő valóban belépjen életünkbe... IMÁDKOZZUNK: Mindennel bíró Istenem, segíts percenként megtapasztalnom jelenlétedet, követni akaratodat és ünnepelni Téged a mában! Ámen. — A ma Isten ajándéka! Hogyan használom? — Durham G. Jenő, New York 4
