Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-03-01 / 2. szám

PÉNTEK, MÁRCIUS 20.

Olvassuk: II. Mózes 14:10—14, János 10:7—11.

»Ne féljetek, megálljatok, — és nézzétek az Ur szabadítását, amelyet ma cselekszik veletek... Az Ur hadakozik érettetek, — ti pedig vesztek legyetek.«

Évekkel ezelőtt súlyos beteg voltam. Állapotom jó ideig válságos volt, majd amikor megfordult, hosszú hetekbe telt, mire felépültem. A javulás lassan ment. Kezdtem enni, — azután már percre kiülhettem az ágyam szélére, — majd pár lépést is tehettem és végül megengedték, hogy olvassak. Mivel a javulás lassan ment, sokat kellett küzdenem a lehangoltság ellen. Egy napon ezt olvastam Bibliámból: Az Ur hadakozik ti érettetek, — ti pedig veszteg legyetek. — Pár hónapra megnyugodtam. Egész addig, amíg ki nem derült, hogy testi épségem soha sem nyerem vissza teljesen. De ezután elcsendesedtem és vártam, hogy belső békességem visszanyerjem.

Évek teltek el és lassan megtanultam örülni Isten ajándékainak. Továbbá megtanultam, hogy a magunk aggályoskodását ha félre tesszük és adunk Istennek alkalmat,, Ő, az Ur hadakozik érettünk.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk Istenünk, könyörgünk áldj meg bennünket, hogy a mindennapi élet sok lélekölő apró gondjai és nagy szomorúságai között meg tudjunk állni és hűek maradjunk te hozzád. Hogy mindig erősebb legyen hitünk te benned, mint gyengeségünk és csüggedésünk. A mi Urunk Krisztusmikért kérünk, Ámen.

— Gondolunk Istenre mindennap? —

Price Janette Harrington, Arkansas

22