Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-03-01 / 2. szám

SZERDA, MÁRCIUS 18.

Olvassuk: Máté 13:18—23, Példa 15:23.

».. .az idejében mondott beszéd óh, mely igen jó...«

Az imádkozásról beszélgetve valaki nemrég megjegyezte, hogy az imádságaira nemcsak úgy kap választ az ember, hogy Isten megszünteti a problémáit, vagy megváltoztatja a körülményeit, hanem gyakran mások írásain keresztül is. Ezt sokan tapasztalhattuk életünkben. Imádkozunk valamiért. Aztán valakitől kölcsönkapunk egy könyvet, vagy a postán megjön egy folyóirat, és a könyvben, vagy a folyóirat valamelyik cikkében olyasmit olvasunk, ami pontosan a mi problémáinkat oldja meg. Hogyan lehetséges ez? Hiszen a könyvet és a cikket a problémáink és imádságaink előtt írtak. A könyvet mindenképen megkaptuk volna barátunktól és a folyóirat is megjött volna a postán az imádság nélkül is.

A kérdésre a megoldás az, hogy a válasz mindig ott volt, — de akkor lesz tudatossá bennünk a felelet amikor Isten imádságunkat meghallgatva tudatosítja azt.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, köszönjük néked a csodát, hogy bármennyire méltatlanok vagyunk is rá, meghallgatod könyörgésünket. Kérünk áldj meg bennünket és nyisd meg szemünket, hogy a meghallgatott imádság csodáit meg is lássuk életünkben, Ámen.

— Amikor imádkozunk, Isten felismerteti velünk válaszát bárhol találjuk is azt. —

Casad, Dede W., Texasz

20