Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-03-01 / 2. szám

KEDD, MÁRCIUS 17.

Olvassuk: Róma 9:14—26, Ésaiás 64:7.

»Most pedig, Uram, Atyánk vagy Te, mi sár vagyunk és Te a mi alkotónk, és kezed munkája vagyunk mi mindnyájan.«

A favágó bégének minden vágása fájdalmat okozna a fának, ha érezni tudna. A művész tehetsége nélkül azonban nem lenne a fadarabból művészi alkotás. Mi nem érzéketlen fa, hanem életre kelt anyag vagyunk és Isten alkotása.

Egy kiváló regényíró két apa történetét örökítette meg. Az egyik bőre fehér volt a másikké fekete. Mindketten vigaszt kerestek bánatukban, mert az egyik fia meggyilkolta a másikét. És a gyilkos életével fizetett bűnéért. A szülők nem szóval, hanem gyöngédség és figyelmesség cselekedeteivel mutatták ki egymás iránti együttérzésüket. Ekkor vetődött fel bennük a kérdés, hogy »mikép is adatik meg egy embernek, hogy átformálja fájdalmait örömökre?«

Fájdalom és csalódás fűszerezi és nemesítheti életünket. Ezáltal alkalmassá válhatunk a Mester műve számára. Minden szomorúság, csalódás és viszonzatlan szeretet nehéz megpróbáltatásából Isten ki tud vezetni minket egy magasabb rendű életre. És a lelki dolog mélyebb megértéséhez is csak így juthatunk.

IMÁDKOZZUNK: Édes Atyánk, áld és erősítsd meg azokat, akiknek az élete félelemmel, szenvedéssel és kétségbeeséssel van tele. Ismertesd meg velük a Te szabadításodnak örömét, Jézusért, Ámen.

— Életünk körülményei alkalmak lehetnek arra, hogy magunkat egészen átadjuk Neki. —

Johnson E. P-, Kalifornia

19