Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-03-01 / 2. szám

VASÁRNAP, MÁRCIUS 8.

Olvassuk: II. Kor. 4:1—7, II. Kor. 5:20.

»Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne miáltalunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel.«

Isten nem madzagon rángatható bábnak alkotta az embert. Az írások arról tesznek bizonyságot, hogy a maga képére teremtett Ő bennünket és a választás szabadságával ruházott fel minket: »Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót; a halált és a gonoszt... Válaszd azért az életet, hogy élhess mind te mind a te magod.« — Csodálatos dolgokat teremtett az ember a művészet, zene, építészet és a tudományos kutatások terén. De bármit teremtett, eléje meredt a választás: élet vagy halál, áldás vagy átok fog-e származni teljesítményéből a világra. Gondolj unk csak az atomra vagy a biológiai kutatásokra! S a megdöbbentő az, hogy önmagától az ember inkább pusztításra használja teremtő tevékenységét, mint az élet építésére, háború, gyűlölet, éhség, bűnözés tombol mindenfelé s ez szakítja el az embert Istentől és embertársától! — Nyilván újjáteremtés kell ahhoz, hogy az ember az Élet szolgálatában álljon. Ezért a Krisztusban való megbékülés mindig időszerű.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk! Tudatosítsd újból bennünk, hogy milyen nagy a te szereteted és szánalmad irántunk a Jézus Krisztusban. Segíts bennünket, hogy ennek tudatában különösképpen készek legyünk szolgálni azoknak, akik elhagyatottak és segítség nélkül valók. Krisztusért kérünk. Ámen.

— Felfedezői lángelme nem elégséges a világ bajainak orvoslására. Krisztus-szerű szív kell! —

McAnally Károly, Észak Karolina

10