Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-03-01 / 2. szám

»Isten az, aki minket magával megbékeltetett a Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát.«

Egyénileg azt jelenti a megbékélés, hogy harmónia születik ott, ahol addig belső zavar, küzdelem és meghasonlottság uralkodott. Családban és közösségekben azt jelenti a megbékélés, hogy a megosztottság, veszekedés és bizalmatlankodás helyét felváltja az egység, megértés, bizalom lelkülete. Ahol megszakadtak a kapcsolatok szálai, most egyszerre újból megindul a társalgás és eszmecsere. — Nos, a keresztyén embernek élethivatása a megbékélésnek ez a szolgálata. Kezdve magán! Ahol meg kell látnia a saját hibáját, ott megvallja azt mentegetőzés vagy vádaskodás nélkül. Amikor mások ellene elkövetett hibáit kell megbocsátania, teszi ezt úgy, hogy többé meg nem emlékezik a megbocsátott bűnökről. Csak ilyen lelkülettel lehet a békéltetés szolgálatát végezni, mert ilyennek ismertük meg a bűnbocsánat titkát a Krisztus Jézusban. Rendes körülmények között, a megsértett féltől indul el a megbékélés szolgálata. Isten volt az: a megbántott, megsértett Isten, aki a Krisztusban kereste a mi megbékéltetésünket! Ha ebben a világban szükséges a béke, remény, szeretet, bizalom visszaállítása, akkor annak nyilvánvalóan azoktól kell elindulni, akik tudnak Isten megbékélést kezdeményező szeretetéről!

IMÁDKOZZUNK: Urunk! Taníts megérteni, hogy Te reám bíztad a békéltetés szolgálatát. Ámen.

— Valamit jóvá tenni csak Isten terve szerint lehet. —

Smoot Jewel, Michigan

HÉTFŐ, MÁRCIUS 9.

Olvassuk: II. Korinthus 5:16—21.

11