Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-01-01 / 1. szám

PÉNTEK, JANUÁR 2.

Olvassuk: Mikeás 6:6—8, Jakab 4:1—10, Máté 5:3.

»Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyeknek országa.«

Baráti körünk oly emberekből tevődött össze, kik vágyódtak benső életük fejlődésére. Társaságunk tagjai különböző felekezetekbe tartoztak, de a hittételekben való külömbözőség közöttünk nem jelenthet választó falat. — Egy alkalommal a hegyibeszédről közösen elmélkedve valaki közülünk megütközött ezen a kitételén, hogy ezek szerint lélekben és elmében gyengéknek kell hát lenniük azoknak, akik igazán keresztyének? — Nem. Jézus azt akarja, hogy tanítványai gondolkozzanak, mérlegeljenek és megfontolt döntéseket hozzanak. Ő akarja, hogy felfedezzük új útjait és alkalmazási lehetőségeit az általa kijelentett igazságnak, változó mindennapi körülményeink között.

A »lelki szegény« kifejezés jelzi fontos ellentétét az öntelt, felfuvalkodott ember lelkületének. Az önhitt ember annyira magabiztos, hogy nem kíván Istenben bízni. A lelki szegény pedig minden képessége ellenére is érzi a maga élegtelenségét és gyarlóságait. Ezért aztán segítséget kérve Istenhez fordul. — Jézus maga mondta, hogy a mennyek országa mi köztünk és mi bennünk van.

IMÁDKOZZUNK: Áldott Mesterem, adj belátást és értelmet hogy igényelhessem gazdagságodat lelkem számára és, hogy elveszíthessem magamat a másokért való szolgálatban. Taníts mindnyájunkat imádkozni hálaadással és magunk odaszánásával így: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben... Ámen.

— Az öntelt nem találja meg a »Mennyek Országa« kincseit. — Vlaima R.N., Brazil

5