Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-01-01 / 1. szám

KEDD, FEBRUÁR 17.

Olvassuk: János Jel. 3:19—22, Máté 7:7.

»Zörgessetek és megnyíttatik nektek.«

Egy templomszentelés alkalmával megérkezett a püspök, hogy a szertartási beszédet elmondja. A végén a püspök és a helyi lelkész visszavonultak az irodába. A tagok közül is többen bementek, hogy résztvegyenek a társalgásban.

Egy fiú, aki előkészítés alatt volt az egyháztagságra,, az ajtóhoz ment azzal, hogy beszélni szeretne a lelkésszel. Egy felnőtt csupa jóakaratból ezt mondta neki: Nem mehetsz be. Tudod, hogy itt van a püspök, és ő egy nagyon fontos személy.« A fiú ezt válaszolta: »A lelkész azt mondta, hogy én is fontos vagyok az egyházban.« A lelkész ezt a fiút lényeges dologra tanította meg. Valójában nincs senki, aki a maga mivoltában ne lenne fontos az egyházban.

Istennek van ideje a legnagyobb és legkisebb, a legtöbb és legkevesebb számára. Az ima sohasem erőszakoskodás. Isten várja a kívánságainkat, és bátorít a kérésre. Isten azt akarja, hogy még ma zörgessünk az ajtón, hogy megnyittassék számunkra. Megnyittasék az ajtó, s közösségünk legyen Istennel.

IMÁDKOZZUNK: Örökkévaló Isten, szabadíts meg a bizonytalanságoktól midőn Hozzád fordulunk kéréseinkkel. Tégy tudatossá minket arról, hogy mi fontosak vagyunk, hogy terved van velünk, hogy szolgálatunknak értelme van úgy a magunk, mint mások életében. Jézusért, Ámen.

— Meg vagyok-e igazán győződve arról, hogy nincs senki, aki ne lenne fontos? —

W. Ralph Ward, New York

52