Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-01-01 / 1. szám

SZERDA, FEBRUÁR 18.

Olvassuk: Ésaiás 55:1—7, Cselekedetek 17:22—28, Máté 7:8.

»Mert aki kér, mind kap; és aki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.«

Feleségem az asztalhoz hívta a családot. Kész volt a jó ebéd. Hét éves kisfiámat kértem meg, hogy imádkozzon az asztalnál. Meghajtott fejjel és igen komolyan a következőképpen imádkozott: »Drága Istenem, hálát adok Neked a Coca-Coláért. Juhuj! Ámen.

Ez valóban lelkes, szívből fakadó ima volt, ünnepélyeskedő keserű panaszkodás helyett. Hálaadás azért amit Isten adott. Sokszor imáink úgy hangzanak mint a gyászének. Nem igen érezni ki belőlük, hogy tudatában vagyunk annak hogy a Királyok Királyának gyermekei vagyunk.

Sokszor valami nagycsodára várunk azzal, hogy akkor majd hálát adunk Istennek. Közben nem vesszük észre Isten mindennapi áldásait, amelyekből oly gazdagon ad nekünk.

IMÁDKOZZUNK: Örökkévaló Isten, hálát adok Neked azért a sok apró áldásért, amellyel naponként elhalmozol — barátaim mosolyáért, családtagjaim szeretetéért, a valamilyen jó cél elérése feletti örömért. Mindezekért dicsérem nevedet. A Jézus nevében. Ámen.

— Gondolj Isten áldásaira amelyeket eddig magátólértetődőnek vettél! —

F. Roderick Randolph, North Carolina

53