Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-01-01 / 1. szám

PÉNTEK, JANUÁR 23. Olvassuk: Máté 20:1—14, Máté 5:45. »Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ad mind az igazaknak, mind a hamisaknak.« Egyszer ismertem egy kislányt, aki annyira szeret­te a többi gyermekeket, hogy sohasem állt bosszút, mi­kor szeretetlenül 'megbántották. A többiek unszolták, hogy »üssön vissza«, amiért olyan csúnya volt hozzá a másik. De ezt sohasem tette meg, csak éppen mérges volt egy kis ideig. És mikor bajban volt az, aki meg­bántotta, mindig első volt abban, hogy segítségül legyen. A kislány ma már felnőtt, de még mindig arról is­mert, hogy szeretet és segítőkészség árad egyéniségé­ből embertársai iránt. Bárcsak mi is olyan forrón és mélyen tudnánk sze­retni, mint ahogy Megváltónk szeret minket! Az Ő ke­gyelme tesz képessé, hogy szeressük embertársainkat, bármi legyen is velünk szembe magatartásuk vagy vi­selkedésük. IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, köszönjük nagy szeretetedet! Segíts, hogy a mások szüksége iránt érzé­kenyek legyünk. Adj erőt, hogy Krisztushoz tudjunk hasonlóak lenni minden körülmények között. Ámen. — Ha Isten szemében mindenki érdemes megvál­tásra, bizonyára mi is szeretetünkbe fogadhatunk min­den embert. — Berberem Barbara, Georgia 26

Next

/
Thumbnails
Contents