Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-01-01 / 1. szám

SZOMBAT, JANUÁR 24.

Olvassuk: II. Korintus 13:5—11, Máté 5:46.

»Mert ha azokat szeretitek akit titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszítek?«

Gyülekezetünk egyik fiatal asszonyát a háta mögött állandóan kritizálták azért, mert néhányszor magával hozta a szomszéd asszonyát is a templomba, akinek erkölcsi élete bizony nem a legfeddhetetlenebb volt.

A múlt vasárnap szintén ezzel az asszonnyal jött a templomba. Mivel a vasárnapi-iskolai tanító éppen hiányzott és ez a fiatal asszony azelőtt tanított, megkérték, hogy vegye át az egyik osztályt. Az Ige éppen a fenntebb olvasott bibliai rész volt. Vállalta a feladatot, s mivel szülők is bent maradtak a vasárnapi iskolai órára, jó alkalom adódott, hogy kifejtse és megmagyarázza mindazt, amit ő eddig cselekedetével gyakorolt. A keresztény szeretetet.

A mi szeretetünk önző. Nemde inkább csak azokat szeretjük, akik hozzánk hasonlóak, egyező a véleményük mindenben a miénkkel, akik a baráti körünkben élnek? Vajon a szeretteink társasága magába foglalja-e azokat is akik más nemzetiségűek, más vallásúak, más a kultúrájuk, vagy a színük? Vajon tudunk-e szeretettel nézni azokra akik nem éppen a mi Ízlésünk szerint öltözködnek, vagy fésülködnek?

IMÁDKOZZUNK: Urunk, Te azonosítottad magad minden bűnös emberrel. Mutasd meg nekünk, hogyan kell szeretettel fordulni azokhoz is akik nem szerintünk valók. Mutasd meg, hogyan továbbíthatjuk a Tőled nyert szeretetet. Ámen.

— Azzal segítem egyházamat ma, hogy Krisztus szeretetét és lelkét viszem be az életbe. —

Hyatt Gertrud, Kolorádó

27