Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-05-01 / 3. szám

SZOMBAT, JÚNIUS 27.

Olvassuk: Efézus 10:20.

»Azért Pál és Barnabás sok időt töltött ott, bátran prédikálva az Urban.« (Apostolok Cselekedetei 14:3.)

Mit gondolunk mi Krisztusról? Keresztyénnek nevezzük magunkat,, de valójában komolyan állást foglalunk-e a világban mellette? Van-e bátorságunk ehhez?

Mikor mások a vádlottak padjára ültetik és különböző rágalmakkal illetik, mi hogy viselkedünk? Csak csöndben figyeljük az eseményeket, vagy pedig kiállunk mellette, és még biztosítjuk is a vádlókat arról, hogy Krisztus nagyon szereti őket még akkor is, ha ellenségesen viselkedtek vele szemben.

Az amerikai Polgárháborút megelőző években — itt az Egyesült Államokban — egy gazdag gyülekezet lelkésze arra kényszerült, hogy lemondjon állásáról, mert a rabszolgaság ellen foglalt állást egy prédikációjában. A gyülekezet néhány tagja vele tartott. Nem sokkal ezután baleset érte a lelkészt, és nem volt remény ahhoz, hogy életben maradjon. Halálos ágyán egy barátja azt kérdezte tőle, hogy mit üzen gyülekezetének, Azt üzenem nekik — válaszolta — hogy álljanak ki Krisztus mellett!«

Ez a barát Duffield György volt. A haldokló lelkész szavai úgy megihlették lelkét, hogy később az »Állj ki Krisztus mellett« kezdetű gyönyörű éneket írta.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, ki arra méltattál minket, hogy munkatársaid legyünk, segíts, hogy méltók lehessünk erre az elhívatásra. Add, hogy teljes valónkkal tudjunk Téged mindig szolgálni. Ámen.

— Egy bátor ember bizonyságtétele másokat is arra indít, hogy álljanak ki Krisztus mellett. —

Muirden W. Angus, Ausztrália

SO