Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-05-01 / 3. szám

VASÁRNAP, JÚNIUS 28.

Olvassuk: Lukács 8:22:25, Zsoltárok 116:6—10.

»Az Ur megőrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem... Hittem azért szóltam noha igen megalázott valék.«

Valamelyik esztendőben korábban érkezett a tavasz, mint annak rendes ideje. De aztán hirtelen visszájára fordult az időjárás és lefagytak a fák bontakozó rügyei, meg a kert virágai is. így a gyümölcsfák és a kerti növények többsége is csak egy év múlva hozhatták elő értékeiket.

Hasonlóan, vannak idők mikor mi is kellene, hogy pihenőt tartsunk, de kötelezettségeinkre hivatkozva inkább elhárítjuk ezt a szükségünket. Vagy azt mondjuk, hogy nincs elég pénzünk arra, hogy magunknak kellemes kikapcsolódást biztosítsunk. Aztán hirtelen valami komoly baleset, vagy betegség torpant meg bennünket életünk rohanásában. S míg kénytelenek vagyunk ágyban pihenni, megdöbbenve látjuk, hogy a dolgok nélkülünk is haladnak, hogy hasznosak lehetünk, de nélkülözhetetlenek nem. Felgyógyulva, csodálattal ismerjük fel, hogy Isten miként tudja megújítani erőnket és életkedvünket az Ő végtelen bölcsessége szerint.

Azok akik igazán bíznak Istenben, nem vesztik el hitüket a szenvedések között és a betegség idején sem.

IMÁDKOZZUNK: Segíts édes Istenem, hogy ne tekintsem kárbaveszett időnek azt, ami kiesik a rendszeres munkából. Inkább add, hogy a pihenés lehetőségeit kihasználva a Te kegyelmedből visszanyerjem erőmet és életörömömet. Urunk a Jézus nevében. Ámen.

— Nyugalmas és viszontagságos napokban egyaránt

rábízhatjuk magunkat Isten vezetésére. —

Foltz H. Mildred, Texas

61