Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-05-01 / 3. szám

HÉTFŐ, JÚNIUS 22.

Olvassuk: Filippi 4:10—13.

»Akinek van, annak adatik, úgyhogy bővölködik...« (Máté 13:12.)

Miután nyomoréknak születtem, sokszor megkérdeznek emberek, akik nem ismernek, hogy miért kell nekem annyit küszködnöm. Hiszen elég lehet elviselni ezt a helyzetet s majd mások gondomat viselik. Úgy gondolják, hogy Isten szándékosan egyesekre többet mért ki a szenvedésekből. Ők maguk boldogok, hogy nem tartoznak a nagy szenvedésekre »kiválasztottak« sorába s úgy érzik, hogy leghelyesebb, ha a társadalom egészségnek örvendő tagjai gondoskodnak a magamfajta nyomorékokról.

De Istennek nem ez az elgondolása. Állandóam tapasztalom, hogy az élettel való küszködésemből nem vereség és kétségbeesés, hanem vígasztalás és erő származik, amit úgy tudok legjobban megőrizni, ha állandóan továbbadom mások felé. Van is egy jó munkám, néhány igazán jó barátom, akik a nyomorékvoltom mögött — Istennek legyen hála — néhány kegyelmi ajándékot is meglátnak. így ők azután meg is értik, hogy miért vállalom inkább a küszködést.

IMÁDKOZZUNK: Uram, nem azt kérem, hogy az életemet tedd könnyűvé, hanem tégy engem erőssé, hogy másoknak is szolgálatára lehessek. S ha már élnem kell, töltsd meg életemet értelemmel és mély együttérzéssel mások felé. Ámen.

— Küszködésem az élet jele; súlyos megtapasztalások között belsőleg növekszem. —

Berger Carolyn, Florida