Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-05-01 / 3. szám

»Bölcsen viseljétek magatokat a kívül állók irányában, a jó alkalmat áron is megváltván.« Kolossé 4:5.)

Visszatérőben egy mexikói indián gyülekezetből, férjem megpihent egy hegyoldalban. Egy férfi és egy asszony jött utána ugyanazon a nehezenjárható ösvényen. Amint elhaladtak mellette, férjem megismerte őket. Hónapokkal előbb találkozott velük. De a házaspár nem nézett fel rá, tovább siettek minden szó nélkül, így jó alkalmat mulasztott el férjem, hogy őket üdvözölje; azok is a jó lehetőséget a férjemmel való beszélgetésre.

Rohanunk át az életen, saját gondolatainkban elmerülve, saját egyéni érdekeinket tartva szüntelen szemünk előtt. Ily módon élve, sokszor elmulasztjuk észrevenni azt, akivel találkozunk, vagy megismerni problémáinkat. Elszalasztjuk a jó alkalmakat arra, hogy valakit felderítsünk vagy megvigasztaljunk.

Nyilvánvaló, hogy a keresztyén hit mást kíván tőlünk. Jézus Krisztus akarata az számunkra hogy törődjünk másokkal, vegyünk részt problémáik megoldásában. Pál apóstól írja: »Egymás terhét hordozzátok és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.«

IMÁDKOZZUNK: Mi Urunk, vezess minket ma úgy Lelkeddel, hogy szeretettel tudjunk lenni azok iránt, akik körülöttünk vannak, s osztozni tudjunk problémáikban. Használj minket, mint kegyelmed eszközeit azok felé, akik várnak Rád. Ámen.

— Másokkal való törődésünk, együttérzésünk tesz bizonyságot az evangélium mellett, melyet hirdetni próbálunk. —

Meyerink D. Dorothy, Mexicó

HÉTFŐ, MÁJUS 18.

Olvassuk: Kolossé 3:23—4:6.

20