Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-05-01 / 3. szám

KEDD, MÁJUS 19. Olvassuk: Jakab 4:1—10. »Én vagyok az Ur, aki kegyelmet, ítéletet és igaz­ságot gyakoriok e földön, mert ezekben telik kedvem...« (Jeremiás 9:24.) Van a mi Bibliánknak néhány, lassan feledésbe me­rülő nagy témája. Az egyik az, hogy Isten igazságos, de könyörületes magatartást vár tőlünk. Jeremiásnál azt olvassuk, hogy minden más, amivel az ember megpró­bálja magát felfegyverezni, nem kedves az Isten előtt. A jobb harciszekerek, a gyorsabb paripák és az élesebb nyilak még nem jelentenek nagyobb biztonságot szá­munkra. Mert mindig akad olyan, aki még hatéko­nyabb, még veszedelmesebb fegyvereket gyárt magi­nak. Az Ur Jézus pedig világosan megmondta, hogy a kard csak arra való, hogy elveszítse forgatóját. Ő a szeretet fegyverét kínálja nekünk. Ámos próféta pedig arról beszél, hogy a vagyon s az abban való bővölködés sem nyújt kizárólagos biztonságot. Jobb, ha ehelyett az igazságot és az irgalmasságot gyakoroljuk. Azok több védelmet nyújtanak. Valahányszor az ember gőgjében és felfuvalkodott­­ságában isteni méreteket próbál ölteni, katasztrófát zúdít sajátmagára és másokra. De ha megalázza magát Isten előtt, rajta keresztül isteni tervek és szándékok valósulnak meg. IMÁDKOZZUNK: Urunk Istenünk, előtted csak ak­kor vagyunk valakik, ha semmikké tudunk lenni. Taníts minket az erőnek ama titkára, ami erőssé tehet minket az Ur Jézus Krisztusban. Ámen. — Istent nem hatja meg kiválóságunk. Az alázatos szívet keresi bennünk. — Jones H. William, Ontario 21

Next

/
Thumbnails
Contents