Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-05-01 / 3. szám

PÜNKÖSD VASÁRNAPJA, MÁJUS 17.

Olvassuk: Ap. Csel. 2:1—8.

»Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljön reátok: és lesztek nékem tanúim...« (Csel. 1:8.)

Miután a portás megmutatta szobámat és bekísért, látta csodálkozásomat, amikor elolvastam az asztalon heverő céduláról a felírást: »Kérem ne zavarjon.« Megmagyarázta, hogyha tovább kívánok aludni a következő nap, a kártyát akasszam az ajtóm külső oldalára, s akkor nem fognak zavarni.

Milyen sokan vagyunk, akik ugyanezt csináljuk saját életünkkel. Feltesszük szívünk ajtajára a felírást Krisztus felé is: »Kérem, ne zavarjon!« Aludni akarunk. így saját magunktól tagadjuk meg a kivételes lehetőségét annak, hogy, amint annyian mások, mi is megtapasztaljuk Jézus Krisztus szabadításának az erejét.

Hajlandók vagyunk-e levenni szívünk ajtajáról az elutasító ' felírást, s engedni, hogy Jézus Krisztus legyen életünk irányító ereje? Mert ez az egyedüli módja annak, hogy megtapasztaljuk az élet igaz örömét és bizonyosságát, ami számunkra is adva van Jézus Krisztusban. S ez az egyedüli biztos alapja annak, hogy Róla hathatósan tehessünk bizonyságot és tudjuk szeretőiben szolgálni Őt és segíteni embertársainkat.

IMÁDKOZZUNK: Mi Atyánk, életünk Jézus Krisztus nélkül értelmetlenné válik, Vele megtelik életörömmel és erővel. Fogadj el minket és tedd teljessé bennünk megváltó szereteted munkáját. Ámen.

— Rajtam van-e még a felírás: »Ne zavarj?« —

Rodeffer Kenneth Robert Columbia, U.S.A.

1 *