Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-05-01 / 3. szám

SZOMBAT, MÁJUS 9.

Olvassuk: Máté 18:23—35.

»Nem kellett volna-é néked is könyörülnöd a te szolgatársadon, amiképpen és is könyörültem te rajtad?« (Máté 18:33.)

Azt mondjuk, »ha én lettem volna az ő helyzetében, nem így cselekedtem volna. De ezeket a szavakat sokszor anélkül mondjuk ki hogy komolyan meggondolnánk azt, hogy mit is jelent az »ő helyzetében lenni«?

Újságunk egy jómódú családról írt, amelyik úgy tartotta meg a böjti időt, hogy hatodmagával egy héten keresztül az állam népjóléti intézménye által adományozott egyhangú és gyenge tápértékű élelmiszereken élt.

Ez a család ekkor érezte igazán először azt az éhséget, amit ma milliók éreznek a világon. A szülők szívét összeszorította a keserűség, amidőn látták hogy gyermekeik éhesen fekszenek le. Valóban átélték a szegénységnek és éhségnek könyörtelen szorítását.

Talán nehezen fogjuk legyőzni ezen a világon a szegénység és boldogtalanság lélekpusztító erejét. Talán soha sem lesz elég erőnk arra, hogy minden éhezőnek enni adjunk, minden mezítelent felruházzunk, vagy minden szomorú embert megvigasztaljunk. De ha igazán átéljük azt, amit nélkülöző szomszédunk érez, akkor kezdhetjük építeni az igazi megértés aranyhidját.

IMÁDKOZZUNK: Uram, tudván azt hogy Te megértesz minket és gondod van ránk, ez könnyebbé teszi terheink hordozását. Ámen.

— Ha törődünk másokkal és megértjük nehézségeiket, óriási lépést tettünk annak az érdekében hogy megkönnyítsük terheiket. —

Zehfuss Ruth, Georgia

11