Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-03-01 / 2. szám

KEDD, ÁPRILIS 28.

Olvassuk: Máté 18:23—35; Lukács 17:4.

»És ha egy nap hétszer vétkezik ellened és hétszer fordul hozzád ezzel a szóval: Megbántam — meg kell bocsátanod neki.«

Tizenkét éves voltam, amikor apám a kórházban feküdt súlyos szívbajjal és nem látszott valószínűnek, hogy az éjszakát túléli. Nagynéném aki az alattunk lévő lakásban lakott és tudomása volt apám szenvedéséről, így szólt hozzám: »remélem, nem sokáig fog élni.« Ettől a pillanattól kezdve mérhetetlenül gyűlöltem nagynénémet.

Néhány év múlva lelkipásztorunk arról beszélt, hogy a gyűlölet úgy növekszik bennünk, mint a rákbetegség, de Isten szeretete képessé tesz bennünket a megbocsátásra. Ezek a szavak újra és újra előjöttek bennem, de ahogy újra és újra nagynénémre gondoltam, a gyűlölet csak növekedett bennem — mint a rák.

Tizenöt év kellett ahhoz, hogy ezt a bűnömet felismerjem. Akkor újra a lelkipásztornak fennti szavai jutottak eszembe. Imámban arra kértem Istent,, legyen segítségemre a nagynénémnek való megbocsátásában. Igen rövid idő alatt az ellene való gyűlöletem lecsillapult bennem. Szívembe béke költözött. Tudom, hogy imádságom meghallgatására talált.

IMÁDKOZZUNK: Atyám, köszönöm a drága ajándékot, bűneim megbocsátását. Növeld bennem a megbocsátó lelkületet, hogy gonosz indulataim eltűnjenek és öröm töltse meg szívemet. A Jézusért kérlek. Ámen.

— A keresztyén növekedés fontos alapszabálya a megbocsátás. —

McCormack Aliz, Massachusetts

61