Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)
1970-03-01 / 2. szám
PÉNTEK, ÁPRILIS 24. Olvassuk: János ev. 14:15—19; Zsolt. 73:23—24. »De én mindenkor veled vagyok... Tanácsoddal igazgatsz engem.« Néha egy közönséges ige vers megadja számomra a szükséges eligazítást. A fennti igénk is lehet ilyen valaki számára Istentől. Egy nyári tanfolyam után sok kilométert utaztam haza autóbuszon. Nagyon kifáradtam és nem kívántam egyáltalán még a kellemes keresztyén társalgást sem. Mégis találkoztam egy japán fiatalemberrel és egy német leánnyal, kik útközben bibliát olvastak. Aztán amint egy kis kávézóban ültünk Idaho gyönyörű tájainak egyik kis városkájában új ismerőseim megkértek, hogy mondjak asztali áldást. Később mégis örvendeztem mindazoknak a lelki ajándékoknak, melyeket ezek által a keresztyének által nyertem, bár korábban azt hittem hogy csak egy unalmas fárasztó utam lesz csupán. Ezért tehát az élet örömei és nehézségei között, ha Krisztus életünk ura, mindég mondhatjuk: »De én mindenkor veled vagyok...« IMÁDKOZZUNK: Köszönjük neked Ur Jézus ígéretedet, hogy velünk leszel mindég. Bár csak engedelmesen követve téged, mind több embert juttathatnánk el a Veled való közösség megnyugtató valóságára. Áldott nevedben ezt kérjük Atyánktól, Ámen. — Isten személy válogatás nélkül adja az Ő áldásait; de aki szereti Őt értékeli is ajándékait. — Bowel Gary» Wisconsin 57
