Csendes Percek, 1969 (17. évfolyam, 1-6. szám)

1969-01-01 / 1. szám

SZERDA, FEBRUÁR 5.

Olvassuk: János 1:1—13.

»Mózes pedig közelebb méné a felhőhöz, amelyben Isten vala.« (Mózes II. 20:21.)

Egyik reggel, épülő lugasomhoz fenyőfa darabokat keresgéltem a tengerparton. Még napfelkelte előtt, mikor csak a sirályok vannak ébren, lementem az öbölnek egy olyan részéhez, melyről tudtam, hogy a dagály gyakran tele hordja törmelék fával. — De csalódásomra most semmit sem találtam.

Azonban a víz szélén, a felhalmazódott hulladék között mégis megláttam valami hosszú tüskét himbálózni. Elhatároztam várok, amíg világos lesz, hogy megállapíthassam a farönk használhatóságát. Megvizsgálva kiderült, hogy bár homok, fatörmelék és tengerinövények borították a szálfát, mégis belülről teljesen ép volt. És miután haza vittem, kitűnő gerendát készítettem belőle.

Az idő sodrásának és változásainak közepette tapasztaljuk, hogy életünk megroppanva a törmelékek halmazára kerül. De mégis Isten jelen van a sötét felhők között és Jézus Krisztus személyében segítségünkre jött. Amint reá tekintünk és segítségül hívjuk Őt, Ő kiemel minket levertségünk vizeiből és a bűn szennyéből, hogy új teremtményekké formáljon minket az Isten országában való szolgálatra.

IMÁDKOZZUNK: Mindenható Isten, szerető Atyja az egész emberiségnek, mi örökké rászorulunk a Te vezetésedre és irgalmadra. Ámen.

— Isten az, ki vereségünk tengeréből és bűneink szennyéből 'kiemel minket, hogy Krisztusban újteremtményekké formáljon. —

Bell K., British Columbia

40