Csendes Percek, 1969 (17. évfolyam, 1-6. szám)

1969-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Mózes V. 8:1—9: Philippi 3:7—14.

»Es emlékezzél meg az egész útról a melyen hordozott téged az Úr.« (Mózes V, 8:2.)

Egy kicsiny, ájtatos könyvben — Rendel Harris, 1941-ben meghalt angol író munkájában igen érdekes leírást találunk. Képzeletében elénk rajzol egy igen magas hegycsúcsot, honnan messzire el lehet látni. A csúcs tetején egy kőoszlop áll, amelyiknek az északi oldalán ez a felírás található: Emlékezzél arra az útra, amelyiken a te Urad és Istened idáig vezérelt. A déli oldalán pedig ezek a szavak vannak: Nézzed csodálattal ami előtted van.

Másszuk mi is ezt a hegyet és gondolkozzunk a felíráson. Izráel fiai sok bátorítást nyertek abból, hogy emlékeztek Isten vezérlő kezére a negyven évi sivatagi vándorlásuk közepette. Nem ismerjük-é mi is Isten oltalmozó kezét a saját életünk sivatagjában való vándorlásainkra gondolva?

Mennyi biztatást találunk ezekben a szavakban is: Nézzed csodálattal ami előtted van! Istennek kegyelemmel teli terve van a megváltásunkra, amit minden ember számára felajánl. Az ígéret Földje vár mindenkire, aki a kivánalmaknak megfelel.

IMÁDKOZZUNK: Uram, engedd meg, hogy emlékezzem jóságodra, amivel az elmúlt években irántam voltál. Kegyelmednek az erejével segíts meg, hogy életem minden napját neked szenteljem. Ámen.

— Milyen céltalan és reménytelen lenne életünk Isten vezetése nélkül! —

John T. Watson, England

CSÜTÖRTÖK, FEBRUÁR 6.

41