Csendes Percek, 1969 (17. évfolyam, 1-6. szám)

1969-01-01 / 1. szám

KEDD, JANUÁR 21.

Olvassuk: Róma 8:24—28.

»Minden ember pedig az ő maga cselekedetét vizsgálja meg és akkor csakis önmagára nézve lesz dicsekedése és nem másra nézve. Mert ki-ki a maga terhét hordozza.« (Galata 6:4, 5.)

Lelkészként olyan gyülelkezethez küldteK, ahova nem akartam menni. Vonakodva kezdtem hozzá munkáimhoz, jóllehet a gyülekezet népének soha sem említettem az érzéseimet és nehézségeimet.

Amikor aztán rákerült a sor arra, hogy egy másik gyülekezet lelkésze legyek, vonakodtam elmenni. Elmenési vágyam olyan volt mint a vonakodásom a kinevezésemkor. Azok az emberek sok Krisztusi szeretetre tanítottak meg. Nagyon megszerettem őket és láttam amint nehézségek áldásokká váltak.

Igazak Pálnak ezek a szavai: »Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak.«

IMÁDKOZZUNK: Szeretet és megbocsátás Istene, add nekünk a megbocsátás lelkét, amikor úgy érezzük, hogy méltatlanul bántak velünk. Bocsásd meg a másokkal szemben elkövetett sértéseinket. Tölts meg szereteteddel és tégy a világ bajainak gyógyító eszközeivé. Megváltó Krisztusunk nevében kérünk, aki így tanított imádkozni: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben... Ámen.

A legkevésbé vonzó feladat a legáldásdusabbnak bizonyulhat.—

Thomas R. Fletcher, Colorado

24