Csendes Percek, 1969 (17. évfolyam, 1-6. szám)

1969-01-01 / 1. szám

»•. .a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.« (II. Kor. 4:18.)

A keresztyén ember egyik legnagyobb problémája a sáfárság. Helyesen gazdálkodni pénzzel, idővel, vagy tehetséggel Isten szolgálatában mindég igényes feladat.

Jézus nem az anyagi javak megszerzését helyezte előtérbe, noha szegény volt. Pénz, — Ő tudta, — azok által kik Isten előtti felelőséggel forgatják, sok jót tehet. Ugyanakkor kinyilvánította azt is, hogy a pénz gyakran a kisértés eszközévé válik, mely önzésre, szívfájdalomra, romlottságra és uralkodás vágyra vezet. Jézus Krisztus pedig akarta, és akarja, hogy mi javainkkal, pénzünkkel épp úgy, mint képségeinkkel szolgáljuk mások javát.

Mert minden ami tulajdonunkban van az Istené, még az életünk is. Próbaként Ő reánk bízott javakat. Ha megbízása szerint sáfárkodunk ezekkel az anyagiakkal, akkor majd reánk bízhatja a Mennyek országának nagyobb ajándékait és felelősség teljesebb szolgálatait is.

IMÁDKOZZUNK: Jó Istenünk, megvaljuk, hogy sokszor oly nehéz gazdálkodni azzal, amit reánk bíztál. Lelked indítson arra, hogy egész életünkkel és mind azzal amink van a Te országod ügyét szolgáljuk. Add. hogy tudjuk a Te szempontodból fontosabb dolgokat előtérbe helyezni. Ámen.

— Amikor Istennek adunk, csupán kötelességünket teljesítjük. —

Harris M. I., Oklahoma

PÉNTEK, JANUÁR 10.

Olvassuk: Zsoltár: 24; Máté 6:19—24.

13